Aranysemmi/Szarbólsemmi 2007

Nézzük csak.

Idén épp annyira volt bőséges a lemezfelhozatal, mint amennyire tavaly ócska volt:

• Beatsteaks: Limbo Messiah
• Belga: Zigi lemez
• Comeback Kid: Broadcasting
• Darkest Hour: Deliver Us
• Despised Icon: The Ills Of Modern Man
• Die Fantastischen Vier: Fornika
• Every Time I Die: The Big Dirty
• Gogol Bordello: Super Taranta!
• The Excrementory Grindfuckers: Nicht Vor Den Gästen
• Feist: The Reminder
• High Contrast: Tough Gusy Don't Dance
• In Remembrance: We'll Always Have The Memories
• John Butler Trio: Grand National
• Kosheen: Damage
• Mangod Inc.: Near Life Experience
• N.O.H.A.: Dive In Your Life
• Nora: Save Yourself
• Parkway Drive: Horizons
• Poison The Well: Versions
• pozvakowski.: Microtron
• Pelican: City of Echoes
• SanZen: This Is Gun City
• Soilwork: Sworn To A Great Divide
• Subscribe: Stuck Progress To Moon
• The Black Dahlia Murder: Nocturnal
• The Dillinger Escape Plan: Ire Works
• The Tony Danza Tapdance Extravaganza: Danza II - Electric boogaloo
• Tomahawk: Anonymous
• Venetian Snares: My Downfall (Original Soundtrack)
• Zagar: Cannot Walk Fly Instead

Persze volt még millióegy nagy név, meg remek lemez, viszont azokat sajnos leszarom.

Idén is érvényes a tavalyi szabályzat, tessék ideképzelni. Egyetlen kivétel, hogy most nem rangsorolva, hanem csak úgy ABC sorrendben lesznek a lemezek. Még annyi, hogy tavaly ugyan el kellett volna hangzania, de nem hangzott el, hogy ezt az egész ciklust a normális blogkonvenciókkal ellentétben fentről lefelé kell olvasni. Úgy van értelme. Na hajrá.

Szarbólsemmi 07

Az idei Szarbólsemmi díjra mindenkit maguk mögé utasítva az alábbi három lemez futott be győztesként:

• Kosheen: Damage

Ezt a lemezt konkrétan évek óta vártam, és ez nyilván túlzott elvárásokat táplált. Annak ellenére, hogy a Kokopelli is lényegesen eltért a nagyon popos, de azért liquid funk/mainstream dnb debüt Resisttől, az még egy nagyon kerek, és kifejezetten jó lemez volt, csak nagy saller volt azoknak, akik Resist 2-t vártak. A Damage is nagy saller, csak szerintem a vájtfülű zenehallgatók 90%-ának. A lemez kellően újít, nem Kokopelli, és kicsit sem Resist, nagyjából a nem szabályos háromszög harmadik csúcsa: ez bizony vérsima mainstream elektronika. Bármelyik rádió játszhatná, nem csak az MR2 "mi mást játszunk ugyanúgy ömlesztve mindennap" Petőfi rádió, ami nem baj, viszont az már igen, hogy a lemez végére két számra emlékszem, abból az egyikre ráadásul épp azért, mert mekkora fos már (Chances). A szövegek még mindig minden számban ugyanazok, csak most valahogy úgy lett masterelve, vagy nemtom, hogy egyenesen arcbamásznak, hogy húzzam a strigulákat, hogy már megint keserű szerelem. Helyette idén megteszi az új N.O.H.A..


• Pelican: City of Echoes

Ugyan a Pelicanra is igaz, hogy rajongok az előző két lemezükért, azáltal, hogy senkitől sem hallottam a lemezre elégtelennél jobb érdemjegyet adó kritikát, igazoltnak tekintem az álláspontomat. Ez egy nagy fos. Mindazt, amit az eddigi munkásságuk során remekül összelopkodtak a Neurosis-Isis tengelyről, és annak mágneses mezejéről, mintha sosem lett volna, levetkőzték. Ennek eredménye egy szarul szóló, szar számokat felsorakoztató jellegtelen szar. Megjelenik a postrock a teljesen hiteltelenül megszólaló, már sludge-nak sem igen nevezhető riffek közt, ráadásul mindez középtempóban. A kegyelemdöfés pedig az, hogy mikor kezdenék utolsó mentsvárként abban bízni, hogy ezt a lemezt majd hamar meg nem történtnek tekintik, fogják magukat és kidobnak egy EP-t, amin a kétség kívül egyik legjobb számukat (Mammoth) basszák el a fentiekben leírt recept szerint (Pink Mammoth EP). Gyász.


• Tomahawk: Anonymous

Igen, itt meg lehet azzal jönni, hogy Pattonék mindenkinek szóltak jjo ellőre, hogy ez egy ilyen indiános megoldás lesz. Legyen, de ne Tomahawk név alatt, ha pedig mégis, akkor ne az új, önálló lemezként, amire az ember fia várt 4 kikúrt évet, hanem egy EP-ként, aztán vegyék a fáradságot, és rakják össze azt a lemezt, amin TOMAHAWK számok vannak. Nem az értékét akarom ennek vitatni, de nekem speciell nem áll fel az indián nyöszörgésre, de ha fel is állna, két gugolás eredményeképp megtalálnám azokat a kiadványokat, amiken tényleg autentikus, és tényleg indián zene szól.

Aranysemmi 07: Beatsteaks - .limbo messiah

A Beatsteaks otthon mennybement a Smack Smash-sel, megjárták többek közt a Rock Am Ring és a Rock Im Park nagyszínpadát is. Ennek megfelelően nyilvánvaló volt, hogy igényes lemez következik, de a Smack Smash hangzásvilága alapján az sem lehetett váratlan, hogy egy közérthetőbb lemez születik. Ráadásul a .limbo messiah még a Smack Smash-nél is popabb, viszont ez még nem megy az élmény rovására. Akad a lemezen egészen pörgős megoldás is (Sharp, Cool and Collected és a személyes kedvenc a Soljanka), ott vannak a középtempós punkrock nóták (a klippes Jane Became Insane és Demons Galore), és a rádiókonform slágerek (az ugyancsak klippes Cut Off The Tops és a She Was Great) is, de ez csupán eklektikussá, nem pedig egyenetlenné teszi a lemezt. A szövegek a maguk műfaján belül szerintem tökéletesen el vannak találva, szóval papíron minden megvan. Ami viszont tényleg adja, az a dög, és az őrület benne. A szerény A38-as koncerten is, ahol kb. 200-an voltunk összvissz, akkora hangulatot tudtak produkálni az emberek a színpadon, hogy hugyozás közben konkrétan éreztem a hajót a zene ütemére pattogni. És mindez visszajön a lemezeken. Ott van a megőrülés, és a punkrockban ez a lényeg.

http://beatsteaks.de || http://myspace.com/beatsteaks

Aranysemmi 07: The Dillinger Escape Plan - Ire Works

Aki ismer az tudja, hogy ez jóformán tartalomtól függetlenül év lemeze státuszra volt predesztinálva, ezért nyilvánvalóan hiteltelen a "recenzió". Gondolom nem meglepő, hogy vártam a lemezt. Éppen ezért kicsit átbaszás gyanús volt, amikor az első kalózmegoldások eljutottak hozzám. Sőt, igazából a CD megvételekor is voltak kétségeim afelől, hogy tényleg ez lesz az igazi lemez, nem pedig valami kamu EP. Ennek elsődleges oka az, hogy a kényszerből megszokottá vált, antipatikus CD bolt webes katalógusában, ahogyan néhány más, külföldi disztróéban is, szerepelt egy Ire Plan c. bejegyzés, ami a lemez megjelenésekor is TBA státuszban volt. A másodlagos ok pedig nyilván a lemez tartalma volt.

A lemez 38 perc 26 másodperc hosszú. Van rajta 13 szám. Ebből 6 alig két perces. 3 kifejezetten átvezető/töltelék, erős NIN vénával. A Black Bubblegum a Plagiarism-ös Justin Timberlake feldolgozást, a Like I Love You ős oltását idézi. Az utolsó nóta, a Mouth Of Ghosts a végső vokálsávtól eltekintve simán felkerülhetett volna a Muse utolsó két lemezének valamelyikére. A lemez lényegi részének fele megjelenhetett volna a Miss Machineen. Ezek után mi marad?

Igazából a Black Bubblegum kivételével semmi olyan nincs a lemezben, amibe bele tudnék kötni. Ezek a számok (beleértve a "töltelékeket" is) egyszerűen hibátlanok. Még a trúsznoboktól majd méltán sok fikát kapó Milk Lizard is évslágere címen osztozik, pedig csak egy egyszerű rákenroll nóta. Biztos van ennél jobb, de nem idén, nem nálam. Emellett a lemezen ott van a Party Smasher ami a maga 1:56-os hosszával egyedül is elég lett volna a lemezre. A Horse Hunter egy egészen eredeti nóta, megszólal benne Brent Hinds, a Mastodon gitáros/énekese, akinek viszont olyannyira hasonlít a hangja Greg Puciato magas torokhangjához, hogy ha nem szólnak, nem veszem észre. A 38 perc pedig jóval lassabban telik, mint azt gondolnánk, de ettől függetlenül is úgy érzem, hogy jobban megtömhették volna a korongot. Summa summarum, ez egy hibátlan lemez, igaz, a Calculating Infinity helyét a történelemkönyvekben nem veszélyezteti, de én nem érzek sem csalódást, sem keserű szájízt, csak a habot hiányolom a tortáról.

http://myspace.com/dillingerescapeplan

Aranysemmi 07: Every Time I Die - The Big Dirty

Az ETID lett a southern hardcore non plus ultrajának elkönyvelve, és ezt a zenekar a The Big Dirtyvel megcáfolja. A tempó csökkent, a lendület alábbhagyott, a mocsok viszont nőtt. Ez a korong tényleg >awesome<. Hatásos, mocskos, szőrösseggű rákenróll, amit hallgatva kinő a sörhas, a szakáll, kialakul a sörszag és a tetoválások is szép lassan kirajzolódnak a bőrre. Kb. jól reprezentálja az ügyet a We'rewolf klipp, ami ugyancsak faszaság, viszont a The New Black még mindig alázza, akkor is, ha az a szám annyira fos, hogy csak némán lehet végignézni a klippet.

Talán a szövegek tartják már csak a hc vonal emlékét, azok maradtak kritikusak, de ahogyan eddig is, ott vannak a déli témák is. Viszont amint nálam ebben a műfajban gyakorlatilag minden lemez, ez is néhol egybemosódik. Azt nem mondom, hogy unalmas, vagy, hogy önismétlés (már csak azért sem, mert tulajdonképp minden számba került kapaszkodó), csak például nem hiszem, hogy egy kiemelt riffről meg tudnám mondani, hogy melyik számból való, mert jóformán bármelyikben lenne helye. Ezt speciell tudom, hogy azért van, mert nem vagyok egy ős southernőrült, dehát ez van. A lemezzel tehát nincs probléma, csak nem hardcore. Ha valaki mondjuk egy Bored Stiff-et keresne rajta, térjen vissza a Gutter Phenomenomra, vagy vegye elő a SanZen This Is Gun Cityjét.

http://myspace.com/everytimeidie

Aranysemmi 07: The Excrementory Grindfuckers - Bitte Nicht Vor Den Gästen

Kedvenc német trúgrindereink idén kihoztak egy kolosszális lemezt. Ahogyan a 2004-es Fertigmachen, Szeneputzen-en is, 99 szám van a friss albumon, elképesztő 89:04-es hosszal. És míg a FmSp-en csak a 72. számtól kezdődnek a 4 másodperces "bonus" trackek, addig ez a friss lemezen már a 38. számnál elkezdődik, ráadásul a 99. egy 3+ perces szám. Szóval itt tényleg valami komoly dolog történik.

Azt hiszem ezzel a lemezzel az EGF pontosan abba a helyzetbe kerül majd, mint a Belga a harmadik lemezükkel. A "túl jó" minőség és a "már nem elég trú untergrund" nyilvánvalóan kiveri majd a biztosítékot a nálam is sznobabbaknál. Az milyen már, hogy jövőre Wackenban játszanak? Különben szerintem ez az irány is közrejátszhatott abban, hogy az egyik szellemi atya, Him kiszálljon a már tényleges zenekarból. Mondjuk a lemezen még rengeteg motívum viseli a keze nyomát, de hivatalosan sokáig nem volt tag, a napokban viszont bejelentették, hogy aztán mégis. A zenekar standarddá vált populációja mellett sokan megfordulnak a lemezen, még egy női hang (Anja) is jelen van.

Aki ismeri a német mainstream zenei világot, még nagyobb élményben részesül a lemez hallgatása közben, ott van pl. a Herbert Grönemeyer felmorzsolás a Bochum, vagy a Blümchen oltás a G'träumt. De ezek ismerete híján is biztos a hatás, csak némettudás kell hozzá. A számok >minőségiek<, még a FmSp-en lévőknél is jobban szólnak, a Ghettoblaster pedig simán elmehetne teljes munkaidős hip-hop nótának is. A Mahlen Nach Zahlen alapján Adam D letehetné a lantot, és remeteségbe vonulhatna. Igazából mindegyik számon érdemes lenne nyálazni egy kört, de nem fogok.

Excrementory Grindfuckers || http://www.myspace.com/excrementorygrindfuckers

Aranysemmi 07: Gogol Bordello - Super Taranta!

Volt régen egy vidéki zenekar, akiket egy tehetségkutatón az egyik zsűritag úgy jellemzett, hogy "metal-etno-punk-színház". Akkor azt hittem, hogy ebben van valami igazság, viszont akkor még nem ismertem a Gogol Bordellot. És mivel még most sem ismerem, ezért ez most egy ne szólj szám, nem fáj fejem-jellegű megnyilvánulás lesz.

A Super Taranta! egyszerűen >ZSIVÁNY<. Függetlenül attól, hogy igazából ez az első, és eleddig egyetlen lemez, amit meghallgattam tőlük, biztos vagyok abban, hogy ez Az Etno Punk (ld.: a nagy bréktrú lemez a Gypsy Punks), a koncertjeik pedig A Megőrülés (ld.: tavalyi, idei, szigeti veszedelmek [figyelted ezt a még sosem hallott, idevágó és zseniális kifejezést?], Hajó novemberben, természetesen egyiken sem voltam ott). Ha a Beatsteaksnél ezt kiemeltem, akkor ezt itt a köbre emelem. Emelem kalapom.

http://www.gogolbordello.com || http://myspace.com/gogolbordello

Aranysemmi 07: N.O.H.A. - Dive In Your Life

Na ez egy másik olyan lemez, melynek előadójától nem hallottam mást, mondjuk a Noise of Human Art esetében ez annak is köszönhető, hogy nem jutottam hozzá a régebbi cuccokhoz. A Dive In Your Life esetében egy meglehetősen széles spektrumú, többnyire konzervatív hangszereléssel előadott "elektronikus" lemezről van szó. Mondhatni dnb alapokon nyugvó zene ez, de ahogyan a Kosheen is, ez is POP. Van itt dub, latin alapú lötyögés, etno, másfél, de az alap többnyire a megszokott dnb break. Nem annyira izgalmas, mint amennyire talán annak hangzik, mert egy kicsit már ziláltságba dől, de a mainstream elektronikus vonalon kellőképp pótolja az idei hiányt. Ez a ziláltság egyébként nem is meglepő, figyelembevéve a hattagú zenekar szerteágazó nemzeti hovatartozását. Kicsit megkérdőjelezhető a lemez itteni helye, főleg az új Zagar és Venetian Snares lemezek ismeretében, de valahogy mégis. Talán tényleg csak a Kosheen helyett.

http://www.n-o-h-a.de || http://myspace.com/planetnoha

Aranysemmi 07: Poison The Well - Versions

Végre valami, amiről legitim véleményem lehet. Szóval a Poison The Well most a sok tagsági trógerkedést követően trió formában vette fel a lemezt, nincs külön bőgős, sem másodgitáros, igaz a koncerteken (2008. március 12. A38: The Dillinger Escape Plan, Poison The Well, Stolen Babies) van valami pótlék, de amellett, hogy lusta voltam kideríteni, hogy kik azok, még nem is számít.

A felállás változása nem valószínű, hogy jelentős mértékben befolyásolta a zenei deviációt, mert alapvetően eddig is Ryan Primack volt felelős a legtöbb ötletért (pontosabban a "slepp" jellemzően nem sok vizet zavart az alkotás fázisában), viszont a svéd környezet a felvételkor befolyásolhatta a sajátosra sikeredett hangzást. A lemez néhol egészen pszichedelikusan szólal meg, a You Come Before You magas ívű dallamai szinte írmag nélkül eltűntek, helyette jöttek régies hangzású keseredett elszállások, amik néhol kifejezetten a Kaizer's Orchestra befáradt lötyögését idézik, mind hangzásban, mind hangformákban. A Nagaina, például némi gain visszatekeréssel elfért volna az Evig Pint-en, a Riverside pedig anélkül is (mivel nincs is benne). Hogy ez hogy nem kelt mély felháborodást bennem? Nem tudom. Talán mert ettől függetlenül, vagy ebbe oltva ott van rajta minden, amitől egy PTW lemez PTW lemez. Békés, mégis megdöbbentő és kiábrándult post-hardcore lemez ez, ahol annak ellenére, hogy visszafogott mértékben történik a scream, megvan a lendület és indulat ahhoz, hogy az ember ébren vegye ki a "lemezt" az akármilejátszóból.

Szerintem háromnál nincsenek többen azok, akik ezt a You Come Before You után megjósolták, és ez a pálfordulás méltán osztotta meg a közönséget. A Muse-zal ellentétben azonban a Poison The Well színvonalasan és a hagyományokhoz jobban ragaszkodva hajlott el, vagy nem, de nekem ez működik, amaz meg nem. Összefoglalva: a Versions jó, a Black Holes And Revelations pedig továbbra is fos.

http://myspace.com/poisonthewell

Aranysemmi 07: pozvakowski - microtron

pozvakowski buzi is vagyok.

Nem kerül elő a sinus-os szélsőséges bipolaritás, nincs annyi zaj, mint amennyi a transistoron, sőt még minimálisan ugyan, de azt is kénytelen vagyok megengedni, hogy post-rock. Viszont még mindig érzelmes, ha adsz rá hangot, akkor hatásos, nagyon el tudsz szállni vele, és persze zajos. Hat szám, nincs negyven perc, mégis meg leszel vele elégedve. Olyan zene ez, amit szívem szerint csak DVD-n vagy Blue Ray-en tennék elérhetővé (de legalábbis úgy is), valahogy úgy, mint ahogyan a Neurosis csinálta a Sun That Never Sets-el, mert így Szeredics vetítéséből semmi nem jön át, ráadásul (mivel a Kultis, Baroness-es illetve Jarboe-s megoldások egyikére sem mentem el spúrság okán) még nem voltam olyan koncertjükön (Pesten), ahol lett volna normális tér a képkockák számára. Ez az egész így lenne kerek. Persze tudom, hogy Magyarországon élünk, meg anyagi harakiri lenne, de akkor is ez van. Ha 31-nél többen lennénk koncerteken, akkor szerintem beszarás élmény lenne, még akkor is, ha a Vittulában lenne, hiába nem adja nekem az a hely. Menj tehát el a Vittulába és vedd meg a lemezt, mert ott kapható, aztán menj el a Vittulába, ahol állítólag a közeljövőben törzselőadói státuszba szeretne kerülni a koncepciózusan karriert építő társulat, és tapasztalj egy koncertet, majd vond le a következtetéseket:

• a lemez toronymagasan az év magyar lemeze
• a maguk műfajában itthon Ők a legerősebb koncertélményt nyújtó zenekar

http://www.pozvakowski.hu || http://myspace.com/pozvakowski

Aranysemmi 07: SanZen - This Is Gun City

Amint azt már említettem, a SanZen a bizonyíték arra, hogy az Every Time I Die-on kívül nem csak a Maylene And The Sons Of Disaster létezik, valamint, hogy Európában is lehet valakinek szőrös segge. Azt nem mondom, hogy lehet a fentiekre nem hasonlítani a műfajon belül, de létezik valós southern >hardcore<.

Szóval a midlandsi embereknek ez az első hivatalos lemeze, és függetlenül attól, hogy itt is el tudnám mondani ugyanazt, mint amit a The Big Dirtyvel kapcsolatban elmondtam, nem látok okot arra, hogy bármibe belekössek. Nincs benne a megváltás, hallottunk már ilyet, nem a világ legváltozatosabb lemeze, viszont amit egy southern hardcore lemeztől elvár az ember az maradéktalanul benne van, és benne van az a tíz pluszpontot érdemlő vonás is, hogy tud sebes maradni. Ráadásul az évslágere a Milk Lizarddal egyetemben az I Knew Today Would Come For Years. Idén ez nálam a rock 'n core, nem egyéb.

http://myspace.com/sanzen

Aranysemmi 07: Nem nyertesek

Egy-egy mondatban a középvesztesek miértjeiről, vagy másról:

• Belga: Zigi lemez

Van egy-két használható szám, a többi önismétlés, vagy színvonaltalan, vagy ötlettelen, vagy unalmas, vagy ezek tetszőleges kombinációja.


• Comeback Kid: Broadcasting

Jó, de unalmas.


• Darkest Hour: Deliver Us

Év negyedik számú csalódása, Kris Norris, a steril hangzás és a "dallamos ének" monnyonle.


• Despised Icon: The Ills Of Modern Man

Nem vagyok deathcore őrült, ezért nem fért bele a top9-be.


• Die Fantastischen Vier: Fornika

Jól szól.


• Feist: The Reminder

Nálam szezonzene, nem fért be.


• High Contrast: Tough Guys Don't Dance

A sok fika ellenére sem látok vele problémát, de nem kifejezetten izgalmas, az eddigiek jobbak voltak.


• In Remembrance: We'll Always Have The Memories

Ld.: Broadcasting


• John Butler Trio: Grand National

KIKÚRT unalmas.


• Mangod Inc.: Near Life Experience

Ő lett volna a 10.


• Nora: Save Yourself

Igazából nem hallgatok Nora-t, lövésem sincs, hogy mit keres itt, mások hájpolták, szal nem lehet olyan rossz.


• Parkway Drive: Horizons

Még mindig receptmetálkór, csak megtanultak énekelni és gitározni, de ez továbbra is kevés.


• Soilwork: Sworn To A Great Divide

Egyszerűen leszoktam a Soilworkről, ez a lemez ráadásul sokkal inkább kelti a gyerekgöteborggal bevont nu-metál a kényszerlázadó tizenévesek számára-érzetet, mintsem hatásos göteborg.


• Subscribe: Stuck Progress To Moon

Herétlen, trendi bitchin metál a bprnrchicks ajánlásával.


• The Black Dahlia Murder: Nocturnal

Annak ellenére sem fért a kilenc közé, hogy ezen a lemezen található az évszázad vörösnyakú "giant"-je.


• The Tony Danza Tapdance Extravaganza: Danza II - Electric boogaloo

Ez egy kicsit túl metál a korábbiakhoz képest, viszont végre szalonképesen szól, de sajnos a többiek így is kiszorították.


• Venetian Snares: My Downfall (Original Soundtrack)

Rossz Csillag Alatt Született.


• Zagar: Cannot Walk Fly Instead

Nem annyira izgalmas, mint amennyire hosszú, de beférhetett volna, ha mondjuk nem az én listámról van szó.

Timur Lenk, Castra, Kuplung.

Eskü ezer meg egy éve akartam már ide írni, dehát.

Kitaláltam amúgy hogy lesznek majd itt zenekari interjúk, mert mindegyikünk külön-külön is egy csomó zenekar ismer, de hárman együtt aztán tényleg kurvasokat. de egyébként erről pszít, mert a Sputnik még nem tud róla.

Szóval koncert. Péntek este Hagymácskával és Szkati barátnémmal, meg az ő kedves párjával ellátogattunk Timur Lenk koncertre a Kuplung nevű italellátó egységre.

Igen nagy meglepetésünkre a szegedi castra nevű négytagú lányzenekar nem volt nagyon szar, hanem egész jó volt. Ha egy tizes skálán kellene értékelnem őket, akkor 6,5-öt kapnának. Az olvasott szövegeken való elszörnyülködésem ellenére a saját számaik is rendben voltak, meg a feldolgozások is viszonylag. azért a deep purple-t meg a nirvanát nem kéne erőltetni. Egy csajzenekar játsszon csajos számokat, amiket egyébként teljesen korrekten is adtak elő.

Na és akkor Timur Lenk. Körülbelül 4 és fél éves ismerettségünk óta most láttam harmadszor vagy negyedszer a Timur Lenket, de az ediggiekkel ellentétben a Kuplungban többen voltak, mint eddig bármelyik másik (vidéki) bulin. Sokkal többen.

Pont ezért én a hátsó sorból lófaszt se láttam és képileg csak hagymácska helyzetjelentéseire tudtam szorítkozni, ami egyébként nem olyan nagy baj. legnagyobb csodálatomra Taki nem volt hullarészeg, így ezúttal nem aludt el a koncert kellős közepén, mint Pilisszentivánon egy éve, de azért láttam, hogy biztostékul magukkal hozták a pilisszentiváni jegyzőt arra az esetre ha.

Szóval rendben lezajlott a koncert, két új számot is játszottak, ebből az egyikre nem emlékszem, a másik pedig szar volt és nem volt vicces. :)

ezután pedig jót beszélgettünk takival, aki bokros teendői ellenére nagyon örült nekünk, hogy lementünk, de főleg Szkatinak, akinek a főnöke volt majdnem egy évig pedig vártunk vagy fél órát, hogy Taki ráérjen végre, mert Szkati szeretett volna beszélni vele ha már lejött koncertre, meg végülis fél éve nem találkoztak. De Taki sajnos nem ért rá, így ők elmentek, mi pedig reggelig táncoltunk Hagymácskával. pedig 1 óra után leléptünk mert teljesen kiürült a terem, mikor észrevettük magunkat szexidensz lejtés közben a terem közepén.

Végezetül pedig beszúrok nektek egy klippet, jó szórakozást!

Castra

Timur Lenk

Hegyalja fast rewind helyett

Csak annyit szeretnék mondani, hogy



Ti. írtam egy vagy 200 soros hegyalja beszámolót, és már csak körülbelül két képet kellett volna beletegyek, de a faszom szerver problémája miatt egyszerűen kiürítette a rendszer, miközben szerkesztettem. Ismétlem:

last.fm

Arra gondoltam, hogy mivel csodával határos módon mostanában van kedvem írni, és meglepve tapasztaltam, hogy félig legörgetve ezt az oldalt sehol nem találtam egy büdös szót se a Last.fm-ről, úgy döntöttem, hogy ez nem mehet így tovább. Az oldal egyetlen hátránya, hogy egyelőre nem elérhető magyarul, egyéb 9 nyelven viszont igen, tehát minimális idegennyelv ismeret szükségeltetik hozzá. A lényeg lényege, hogy regisztráció után egy, az oldalról ingyenesen letölthető program segítségével a winampban játszott zeneszámok adatai feltöltésre kerülnek , majd a last.fm statisztikákat készít ebből, illetve visszamenőleg tárolja a meghallgatott zenék címét és előadóját, többféle toplistát készít ezekből, a személyes profilon pedig jelzi az éppen most hallgatott zenéket is. A feltöltött adatok segítségével kétféle személyre szabott rádióállomást készít, az egyiken előadókat ajánl, a másikon pedig az általad hallgatott előadókhoz hasonlókat játszik, de ezek között lehetnek olyanok is, amiket már hallgattál korábban. Regisztráció előtt érdemes kipróbálni a 'Listen' szekciót, ahol előadóra, kulcsszóra, műfajra vagy felhasználónévre lehet szűrni zeneszámokat, amiket online rádióként játszik, amíg a készlet tart. Az oldal legtöbb szolgáltatása ingyenes annak ellenére, hogy minden, rádióban lejátszott zeneszámért a Last.fm jogdíjat fizet. Saját magad által meghallgatni kívánt számokból ezért csak egy 30 másodperces demót játszik, illetve van lehetőség saját rádióállomás elkészítésére is, de ezért is fizetni kell. Néhány dal azonban teljes hosszában meghallgatható illetve letölthető az oldalról teljesen ingyen. Ahogy minden felhasználónak, minden előadónak is saját profilja van az oldalon, amit a felhasználók frissítenek és töltenek fel tartalommal. Lehetőség van képek, bio, koncertdátumok feltöltésére például, illetve az előadók feltölthetik a saját szerzeményeiket, amennyiben rendelkeznek a szükséges jogokkal. Ha pedig kellőképpen exhibicionista vagy, mint például a Sputnik, akkor megmutathatod másoknak is , hogy éppen mik a kedvenceid, és ízléses formában publikálhatod ezt a honlapodon/blogodon/myspace oldaladon stb... Szóval jó szórakozás ez már így önmagában is, de.

A last.fm nemcsak erre jó, hanem közösségi oldal is egyben. Ez azt jelenti, hogy lehet egymást ismerősnek jelölgetni, mint az iwiwen, illetve egymás zenei ízlését öszehasonlítgatni, például a nagyszerű taste-o-meter segítségével, ami megmutatja, hogy mennyire hallgattok hasonló zenéket egy másik felhasználóval. Az ábra balra például a Sputnik meg az én zenei ízlésem átfedését mutatja. Ebből is látszik, hogy mekkora az egyetértés kettőnk között zenei tekintetben. A barátokon kívül pedig összegyűjti a profilodra azokat a usereket is, akikkel a leghasonlóbb zenéket hallgattok. Hát nem nagyszerű? Lehetőség van még különböző csoportok létrehozására, és azokhoz való csatlakozásra, meg arra is, ha valaki feltölt egy koncertdátumot, akkor jelezheted, hogy jelen leszel rajta, illetve azt is megtekintheted, hogy a felhasználók közül ki lesz ott még rajtad kívül. Szóval aki unatkozik a nyári szünetben, vagy épp nem talál munkát, mint én, az írjon blogot, vagy használjon Last.fm-et, mert az nem kerül pénzbe.

http://last.fm